Miért szeretjük?
Nagyon régóta a köztudatban lévő gyümölcstermő növény. Már az ókorban is termesztették. Gyökérzete mélyen a talajba hatoló, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrész a szőlőtőke. Levelei karéjosak. A tőkéből hajtanak ki a vesszők, melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik. Minden szőlőfürtön több szőlőszem található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág termőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús gyümölcshús van. Ebben ülnek a magvak. Az ilyen termés a bogyótermés. A 'Guzal Kara' orosz nemesítésű csemegeszőlő fajta. Fürtje nagy méretű, széles, vállas, közepesen tömött. Bogyója egészen sötét, kékesfekete színű, megnyúlt, erősen hamvas. Héja vékony. Húsa roppanó, lédús. Szeptember második felében érik.
Mire ügyeljünk?
Meleg és napfényigényes növény. Mindenképpen olyan helyre kell ültetni, ahol nincs árnyékban. Jól alkalmazkodik a homokos, gyengébb minőségű talajokhoz, de legjobban laza szerkezetű, humuszban gazdag helyeken él meg. Vízigénye alacsony, de aszályos időszakokban öntözésről érdemes gondoskodni. Rendszeresen metszeni kell, február végén.