Miért szeretjük?
Magyarországon őshonos bogyós gyümölcstermő növény. 1-1.5 méter magasra növő tüskétlen cserje. Fehér virágait az 1 évesnél idősebb hajtásokon hozza, áprilisban, májusban, miközben a 4-5-6 éves hajtások egyre kevesebbet teremnek majd elhalnak, ezért ezek eltávolításáról gondoskodni kell. Levelei 3-5 karéjosak, világoszöldek, a szélükön erősen fűrészesek, a tőhöz közel szív alakúak. Nagyon közkedvelt piros ribizli fajta, amely korán terem, és hosszú fürtökben nagy terméseket hoz. Bogyója piros színű. Rendszeresen és bőven terem. Friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas.
Mire ügyeljünk?
A Kárpát-medencében mindenütt termeszthető, de a nagyon napsütéses és teljes árnyékos helyeket nem kedveli. A forró napsütésnek erősen kitett helyeken levelei sárgulnak, majd el is hullanak. A napsütéses helyeken íze, aromája jobb, és cukortartalma is nagyobb lesz. A teljes árnyékot nem, de a magas páratartalmat kedveli. Megterem az agyagos és homoktalajokon is, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. A feketeribizlinél jobban elviseli a kevésbé savanyú, sőt a meszes talajt is. Nagyon fontos a növény metszése, amit tél végén vagy kora tavasszal végezhetünk el. Ilyenkor meg kell hagyni az 1 éves tővesszőket, a 2 éves termőgallyakat és a 3 éves termőágakat. A 3 évesnél idősebb ágakat mind el lehet távolítani, így a növény termőképesebb lesz.