Miért szeretjük?
Kedvelt, évelő gyógy-, és fűszernövény, amit másnéven szurokfűként is ismerhetünk. Lombja zöld, enyhén molyhos tapintású, igen illatos. Levelei jellegzetes megjelenésűek, apró méretűek és ovális alakúak, enyhén szőrözöttek. Apró méretű, ajakos virágai, hosszú virágzati száron nyílnak. Világos lila, virágait nyár közepétől hozza, magas virágszáron, fürtökben, a rovarok előszeretettel látogatják. Fűszernövényként a mediterrán konyha közkedvelt eleme. Felhasználása széleskörű, saláták és húsok, illetve tészta ételek kedvelt hozzávalója. Gyógynövényként természetes antibiotikumnak is szokták nevezni baktérumölő hatása miatt. Leveleiből gyakran készítenek höhögés csillapító teákat. Begyökeresedése után jó szárazságtűrő, szegényebb talajokon is szépen fejlődik, mésztűrő. Magasabb (60- 80 cm), bokrosodó termete végett ültethetjük vegyes virágágyásokba (rét jellegű konyhakert), utak mentén szegélynek, de a cserepes nevelést is jól tűri.
Mire ügyeljünk?
Az oregánó természetes környezetében, gyakran előfordul száraz gyepeken, és napos erdei utak mentén is, ezzel bizonyítva jó szárazságtűrő képességét. Napos fekvésben, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Kerüljük a nedves, párás környezetet, mert gombabetegségekre hajlamossá válhat. Azonban, ha nem kiültetve, hanem cserepes növényként tartjuk érdemes bőségesebb vízutánpótlásról gondsokodnunk. Annak ellenére, hogy évelő növény, nem edzett, fiatal palántaként mindenképpen csak a fagyok elmúltával ültessük ki, hogy legyen elég ideje megerősödni a hidegebb időjárás előtt. Virágzás után lombja elöregszik, levelei veszítenek aromájukból, ezért inkább csak nyár közepéig szüreteljük leveleit, vagy virágdíszét távolítsuk el. Tavasszal az elszáradt növényi részeket vágjuk vissza. A metszést jól viseli.