Miért szeretjük?
Az édesburgonya eredetileg Közép-Amerikában őshonos, de már az őslakosok Dél-Amerika szerte betelepítették. Európába Kolmbusz Kristófnak hála jutott el, majd Spanyolországból terjedt tovább,eredetileg, mint kerti dísznövény. Egy 1604-es Angliai szakácskönv említi elösször, mint haszonnövényt. Mai napig megálja a helyét dísznövényként is, bájos lila torkú, fehér színű virágaival, valamint messzire elnyúló sugárzóan zöld leveleivel. Kertbe kiültetve 2-3 növény, akár 1 négyzetméter területet is betakarhat. Nagy edénybe ültetve is termeszthető, garantáltan mutatós látvány lesz a cserép oldalán lefutó hosszú levélzet. Fejlödő országokban gyakori táplálék magas vitamin és ásványi anyag tartalma miatt. Hazánkban a reform konyha felkapott alapanyaga lett, alacsony zsír és cukortartalma miatt, mivel így cukorbetegek is fogyaszthatják. Készítenek belőle lisztet, keményítőt, sőt még szeszes italt is. Házi felhasználásban leggyakrabban köretként, leves alapanyagként, illetve süteményként fordul elő.
Mire ügyeljünk?
Származásához hűen, leginkább meleg napos környezetben fejlődik szépen. Talajban nem kifejezetten válogatos, de a lazább közeget meghálálja, mivel a talajban nagy térre van szüksége, hogy a gyökerei mélyre tudjanak hatolni. A termőföldhöz keverjünk komposztot, valamint perlitet és kókuszrostot, hogy termékeny talajt alakítsunk ki a palánta számára. Az állati eredetű szerves trágya használata szálkás,foltos gyökereket eredményezhet. Kerüljük a magas nitrogéntartalmú műtrágyákat is, mivel ezek az ehető gyökerek rovására, dús levélnövekedést eredményeznek. Érdemes tudni, hogy az édesburgonyát nem magról, hanem előnevelt palántáról termesztik, mely nem más, mint a már meglévő édesburgonyáról nevelt csírák. Hosszú tenyészideje miatt, az utolsó tavaszi fagyok után 3-4 héttel érdemes ültetni. Nappal a talaj legyen minimum 18, este pedig 13 fokos.