Miért szeretjük?
Az articsóka eredetileg Észak-Afrikában őshonos. Ma már világszerte elterjedt és számos országban fogysztják. Magyarországon sokáig csak dísznövényként tartották, de ma már egy igen megbecsült zöldség és gyógynövény hazánkban is. Magas termetű, terebélyes évelő növény. Ránézésre veszedelmesen szúrósnak tűnik, de megtapintva filces- szőrős levelei kellemes tapintásúak. A húsos gömbölyded, lila virágzatot, zöldes-vöröses fészekpikkelyek burkolják körbe. A betakarítás akkor történik amikor már húsosak a szívlevelei, de a külső levelei még nem nyíltak szét. Az articsóka virágrügyét borító pikkelyek nem eheteőek, ezeket eltávolítva jutunk el az articsóka szívhez, a növény ténylegesen ehető zsenge részéhez. Álltalában Július és Szeptember között folyamatosan szüretelhetünk. Érdemes a kisebb bimbókat leszedni, mivel minél zsengébb annál élvezetesebb a belőle elkészített étel. Az olasz és a francia konyha alap zöldsége. Magas beltartalmi értéke mellett számos gyógyhatása miatt is értékes. Vértísztító, reuma és gyulladás csökkentő hatása van. Leveleiből készült teával pedig, csillapíthatjuk a makacs köhögést. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet. Az antik világban drága csemegének számított, mivel afrodiziákumos hatást is tulajdonítottak neki.
Mire ügyeljünk?
Az articsóka szereti a sok vizet, tápanyagot és a napos fekvést. Mindenképpen válasszunk megfelelő helyet a számára, mert árnyékban a szár megnyúlik és a virágbimbók aprók maradnak. Ültetés előtt érdemes trágyát keverni az ültető gödörbe. Bimbónevelés idején ügyeljünk a bőséges víz ellátásra. Az ültetést követően,helyben tartható 3-4 éven keresztül, azután javasolt átültetni máshová a megfelelő terméshozam érdekében. Tőosztással szaporítható évelőnövény. Ősszel az elvirágzott szárakat távolítsuk el, felkupacolással, takarással védjük a téli fagyok ellen.