Miért szeretjük?
A Corylus avellana 'Római' Olaszországból származó, az egyik legjobb minőségű termést adó fajta. Termése augusztus-szeptemberben érik, fehérjékben, olajokban gazdag, nyersen, vagy főve fogyaszthatjuk. Nagyméretű, lekerekített, gömb alakú, termései igen ízletesek, kettesével fejlődnek. Magját a mókusok, a kisemlősök, és a nagyobb madarak, például a harkályok és a szajkók nagyon szeretik. Gyógynövényként a levelét, a barkáit és a kérgét használták régen. Fája vékony, nem nevel vastag törzset, de szép rajzolatú, ezért kisebb dísztárgyakat készítenek belőle. A tavasz első felében februárban hozza barkavirágzatát, melyek a hajtásokról csüngenek, a hím és nőivarú virágok nem egyszerre nyílnak.
Mire ügyeljünk?
Metszésére (melyet a virágzást követő időszakban kell végezni) figyeljünk, ha elmarad, túlságosan besűrüsödik a mogyoróbokor ágrendszere. Önmeddő, azaz saját magát nem képes megtermékenyíteni, így ideális három fajta mogyoróbokor ültetése a biztos terméskötődéshez. Az étkezési mogyoró ideális talaja jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött. A szélsőségesen száraz vagy erősen kötött talajokon nem fejlődik megfelelően. Nagy fényigényű növény, ezért árnyékolását kerülni kell. A fényhiány meggyengíti a fát, kevesebb termést hoz, és a levelei is sárgulhatnak. Az étkezési mogyoró nagy vízigényű növény, emiatt rendszeres öntözést igényel. Sekélyen gyökerezik, és mivel nagy a fényigénye is, talaja hajlamosabb a kiszáradásra.