Miért szeretjük?
A chiliknek olyan sok rajongójuk van, mint nem sok más élelmiszernek, pedig csak alig több, mint két évtizede, hogy az egzotikum homályából kiemelkedve valóságos kultuszuk alakult ki hazánkban is. A 'Cayenne' eredetileg Dél-Amerikából származik, de nevét a Francia Guyanában található Cayenne- folyóról kapta. Magas, bokros növényei 60-100 cm-esre nőnek. Hosszú, vékony 10-20 cm-es bogyói kezdetben sötétzöldek,majd élénk pirosra érnek, és a fajtára jellemző módón a paprikák hegye enyhén meghajlik. Számos nemzet konyhájában népszerű fajta, leggyakrabban porrá őrölve - Cayenne-i borsként találkozhatunk vele. A paprikafajták csípősségét egy úgy nevezett Scoville-skála segítségével rangsoroljuk. A csípősségért egy kapszaicin nevű anyag felel, ami a bőr hőérzékelő idegvégződéseit ingerli, különösen a nyálkahártyánkon. A Scoville-féle csípősségi egység (Scoville Heat Unit, SHU) a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. Csípősségét tekintve 30 000-50 000 SHU.
Mire ügyeljünk?
A paprika egy kifejezetten fényigényes növény. Mindenképpen a kert legnaposabb pontját válasszuk ki a számára, mert félárnyékban vagy árnyékban egyálltalán nem fejlődik. Bár a chiliknek rendszeres öntözésre van szükségük, és a nyári forró, szárazabb napokon extra figyelmet igényelnek, ne öntözzük őket túl - a sok víz csökkenti a csípősségüket. Ha kicsit hagyjuk kiszáradni a talajt, ezzel enyhe stressznek ki téve a palántánkat, a termés ízesebb és tüzesebb lesz, viszont a növényünk kisebb marad, és kevesebb termést hoz - el kell döntenünk, hogy számunkra mi a fontosabb. Válasszunk számára tápanyagban gazdag talajt, és amint virágozni kezd, hetente magas káliumtartamú folyékony műtrágyával pótoljuk számára a tápanyagot.