Miért szeretjük?
A Callistemon citrinus ‘Violaceus’, vagyis a kefevirág egyszerűen lenyűgöző. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette, amikor virágzásnak indul, és vibráló, bíborba hajló rózsaszínes virágfüzérei lángra lobbantják a kertet. Egy igazi egzotikus szépség, amely Ausztrália vadregényes tájait idézi, de a mi kerteinkben is pompásan érzi magát. Az örökzöld, keskeny, lándzsa alakú levelei dúsan borítják az ágakat, amelyek az évek során kissé csavarodva adják meg a növény jellegzetes, bohókás formáját. Ezek a levelek nem csupán díszesek, hanem finoman citromillatot árasztanak, ha megdörzsölöd őket, így minden egyes érintés egy apró élmény a természet szerelmeseinek. A 'Violaceus' fajta különlegessége, hogy az ismert tűzpiros kefevirággal szemben lilás, ibolyába hajló árnyalatban bontja ki virágait, amelyek hosszúkás, kefeszerű formájukról kapták nevüket. Ezek a virágzatok nem csupán látványosak, hanem vonzzák a méheket és a pillangókat is, így a kert élettel és mozgással telik meg. Az egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy hosszú virágzási idővel örvendeztet meg: már kora nyáron megmutatja első virágait, de akár kora ősszel is újabb és újabb hajtásokat hoz (másodvirágzás), amelyek a színek játékával töltik meg a kertet. Növekedése harmonikus és szabályozható. Szoliterként is csodásan mutat, de sövényként vagy akár nagyobb dézsás növényként is nevelhető, ha mediterrán hangulatot szeretnél a teraszra vagy a balkonra csempészni. Általában 2-3 méteres magasságot ér el, de kedvező körülmények között akár ennél is magasabbra törhet. Ez a növény nemcsak egy díszítőelem a kertben, hanem egy valódi élményforrás, amely színeivel és szokatlan formájával mindenkit levesz a lábáról. Egy egzotikus szépség, amely egy kis napsütéses, mediterrán hangulatot csempész a mindennapokba, és amely mellett garantáltan nem lehet elmenni anélkül, hogy ne csodálnád meg újra és újra.
Mire ügyeljünk?
A kefevirág lenyűgöző és feltűnő jelenség, de ahhoz, hogy a legjobb formáját hozza, néhány alapvető igényét szem előtt kell tartani. Mivel eredetileg Ausztrália meleg vidékeiről származik, a napfény a legjobb barátja. Minél több napfényt kap, annál dúsabban és hosszabban virágzik, ezért olyan helyet válassz számára, ahol egész nap fürödhet a napsugarakban. Félárnyékban is megmarad, de a virágzása gyengébb lesz, így ha igazán látványos bokrot szeretnél, ne sajnáld tőle a napfényt. Vízigénye mérsékelt, de a fiatal növényeknél és a nagy melegekben figyelni kell arra, hogy ne száradjon ki teljesen a földje. A rendszeres, de mértékkel adagolt öntözés a kulcs: a pangó vizet nem szereti, ezért gondoskodj a jó vízelvezetésről, főleg ha dézsában neveled. A gyökerei nem szeretik az állandóan nyirkos közeget, ezért a földjét hagyd mindig kissé kiszáradni két öntözés között. Nyáron heti két-három öntözés bőven elég, télen pedig minimális víz is elegendő, főleg ha hűvösebb helyen telelteted. A talajjal szemben nem túl válogatós, de a laza, jó vízelvezetésű, enyhén savas közegben fejlődik a legszebben. Ha azt szeretnéd, hogy igazán dúsan növekedjen, és egészséges maradjon, keverj a földjéhez egy kis tőzeget vagy komposztot, hogy biztosítsd számára a megfelelő tápanyagtartalmat. Tavasszal egy lassan felszívódó műtrágyával vagy szerves trágyával érdemes megtámogatni a növekedését, hogy bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást. A metszést jól tűri, sőt, kifejezetten meghálálja. A virágzás után érdemes visszavágni az elnyílt virágzatokat és az esetlegesen rendezetlen hajtásokat, hogy bokrosabb, tömörebb formát kapj. Ha szeretnéd kordában tartani a méretét, akkor tavasszal egy erőteljesebb visszavágással alakíthatod, ilyenkor szépen besűrűsödik, és még több virágot hoz. A tél az egyetlen komoly kihívás ennek a mediterrán szépségnek, mivel a fagyokat nem bírja. Hazánkban cserepes nevelésre javasoljuk, még az első fagyok előtt fagymentes, világos helyre kell vinned. A kefevirág nem a kert legkényesebb lakója, de ha egy kicsit odafigyelsz az igényeire, akkor egy látványos, egzotikus ékkövet