Miért szeretjük?
Az Antennaria dioica 'Rotes Wunder', vagyis a 'Vörös csoda' parlagi macskatalp tényleg a nevéhez méltó: varázslatos megjelenésű, bájos és dacol a hétköznapisággal. Ez a szőnyegszerűen terülő, kúszó habitusú évelő az örökzöldek világának egy igazi kis titkos gyöngyszeme. Selymesen molyhos levelei és ezüstösen csillanó szárai olyan, mintha finom dérpára ülne rájuk még a legmelegebb napokon is, így egész évben különleges hangulatot visz a kertbe. A virágzási időszak április és május, ilyenkor bukkan elő a növény igazi csodája: a mélybordó árnyalatú fészekvirágzatok, amelyek akár 2 centiméter átmérőjűek is lehetnek, egy romantikus mesevilág díszei lehetnének. Az 'Rotes Wunder' macskatalp nem magasodik túl: 20 centiméteres magasságával (virágzáskor 40 cm) és 25–30 centiméteres tőtávolságával szépen, arányosan simul a kert ágyásaiba, sziklakertekbe, vagy akár dézsákba. Az ezüstös levélzet tökéletes hátteret ad a sötét virágoknak, a kettő együtt pedig egyszerre letisztult és extravagáns. Ez a növény egyszerre nosztalgikus és modern, bohém és rendezett, szerény, de mégis kihívó – egy igazi kertészeti ékszer, amit öröm nézni, gondozni, birtokolni.
Mire ügyeljünk?
A parlagi macskatalp 'Rotes Wunder' nem igényel túl sok törődést, de néhány apró részletre érdemes odafigyelni, hogy valóban csodát műveljen a kertedben. Először is, ez a szépség a napfény szerelmese: napos helyet válassz neki, ahol sokat süt a nap, de egy kis enyhe árnyékot is elvisel, ha muszáj. A talaj lehet átlagos kerti talaj, de ne legyen meszes, és legyen jó vízáteresztő képességű. A pangó víz a gyökereinek végzetes lehet, ezért olyan helyre ültesd, ahol a víz nem áll meg hosszú ideig. Begyökeresedést követően jó szárazságtűrő, de tartósan aszályos időszakokban meghálálja az öntözést! A gyors növekedésű, terjedésre hajlamos habitusa miatt évente egyszer érdemes egy kis formázó ritkítást beiktatni, főleg ha nem célod, hogy nagy felületeket takarjon be. Ez a minimális metszés segít megőrizni szépségét és rendezett megjelenését. Téli időszakban sem igényel különösebb beavatkozást: örökzöldként bátran kinn maradhat a szabadban, ha jól választottad meg az ültetés helyét. Igazi túlélő, egy stílusos kis harcos, aki meghálálja, ha figyelsz rá – de nem kér sokat. Csak egy kis fényt, kis vizet, némi térformáló törődést, és máris ontja azt a nyugalmat és szépséget, amiért újra és újra beleszeretünk.